Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Degrees Of Freedom ( Kovács Dóri interjú - Eagle Has Landed)

2021.02.04

 

 

 

fb_img_1612392970405.jpg

Leszállt az SAFR a Sasfészekbe. Igen, ebből valószínűleg sejthető, hogy ezalkalommal az Eagle Has Landed fészke táján kalandozunk majd. Méghozzá az egyetlen Saslánnyal, Kovács Dórival beszélgettünk arról, hogy milyen érzés Sasnak lenni és hasonlók..

 

 

- Bevezetésként, mesélnél arról, hogy hogyan kezdődött az egész?
Hogy kezdődött,  hogy gitározni szeretnél?

Dóri:      15 éve kezdtem el gitározni, nagyon egyszerű oknál fogva: Megláttam a tv-ben a Linkin Parkot, a Kornt, a Slipknotot, a System of a Down-t, és azt mondtam, hogy úúristen, mi történik, mieeez!? oké, nagyon menő az elektromos gitár; nekem ez KELL!
Anyámék először azt mondták, hogy nem – úgyis a sarokba dobnám, aztán addig nyaggattam őket, míg lett egy akusztikus gitárom. Örültem neki, de baromira nem ez volt az, amit én akartam, nem ilyeneket láttam a posztereken és a klipekben. Aztán később szülői támogatással és kemény spórolással végre hozzá tudtam jutni egy jobb elektromos gitárhoz, pár hónapon belül pedig lett egy helyi (pilisvörösvári) zenekarom is (Gróf Adolffal, a mostani dobosunkkal – másodunokatesók vagyunk, és egy utcára laktunk egymástól kb). Abban a zenekarban kezdtem el megtanulni gitározni, nyomtunk egy rakat feldolgozást, és bekeményítettük őket – és a környéken koncertezgettünk, nagyon jó kis bulikat nyomtunk. Utána következett a csajzenekar, amit a Kőbányai Zenei Stúdió táborának köszönhetően hoztunk össze, ott találkoztam össze Bulatovic Évivel (gitáros) és később Tiszai Vivivel (dobos), mind a ketten nagyon dögösen nyomták a saját hangszereiket, és velük a későbbiek során is többször zenéltünk együtt más – más formációkban.
Hatásra először abszolút a nu metal talált be, aztán 2010-ben megérkezett a djent korszak, és onnantól kezdve megint egy teljesen más korszakban találtam magam – egyből tudtam, hogy kell egy héthúros gitár, teljesen megborított a Periphery zenekar és a tipik djent témák ­+ a hangzás. Nyilván nem csak az önszorgalmon múlt az, amit megtanultam: nagyon sokáig kaptam segítséget többek között Czifra Mikitől, Rubcsics Ricsitől és Kékkői Zalántól is.


- Bevallom, rendesen izgultam, hogy mi lesz a sztori vége :))  Akkor itt kezdődött maga a „rockzene – szerelem” is?

Dóri:      Igen, abszolút ezekkel indult minden. Akkortájt Anyukám is elkezdett énekelni a Cherokee nevű rockzenekarban, így mondhatni, hogy a klasszikusabb rockzenét miatta és az ő zenésztársai miatt ismertem meg, viszont cserébe én is egyértelműen inspiráltam őt: ő sem úszta meg nu metal nélkül, sőt, a 2004-es budapesti Slipknot koncertre is a szüleimmel együtt mentem. Nálunk a családban teljesen alapdolog volt, hogy mindig ott voltunk egymás koncertjein, ráadásul egy idő után közösen zenéltünk az iScream nevű csajbandában: anyám úgy odapakolta a Guano Apes-screameket, hogy beszarsz. Eszméletlen büszke vagyok rá.
 


- Kicsit térjünk át magára a zenekarra. Hogy hogy a Sas, miért ez lett a banda neve?
Illetve hogy alakult meg, mióta áll fenn maga az Eagle Has Landed formáció?

Dóri:      A Sas leszállt. Ez már egészen az elején egy szállóige volt köztünk, főleg velem és Attilával (másik gitáros), aki gyakran jelezte azt, hogy megérkezett a Sasfészekbe. Ezt aztán alkalmaztuk a próbatermi környezetünkben is, és amikor névválasztásra került a sor, teljesen egyértelmű volt, hogy ezek leszünk mi.

Ugyebár  15 éve gitározom, és egész sok zenekarban megfordultam már, egészen meghökkentő helyeken is akár. Például az iScream, Reason, Fluor Tomi, Rocktenors ... egy a lényeg: sokáig kerestem a helyemet zeneileg, de valahogy sose találtam, mindig „túl metálos arc” voltam a legtöbb zenekaromhoz képest.. És aztán Rácz Attival (másik gitárosunk, a Subliminal Merger zenekarból) és Gróf Adolffal (Another Dawn Comes) úgy gondoltuk, hogy csinálunk egy közös kis projektet.
Ez lett lényegében a Sas. Kisebb próbálkozások után Farkas Péter ( szintén Subliminal Merger) csatlakozott hozzánk, sampler + hörgésre, aztán Tari Bálintot csábítottuk el (As Karma Brings), és így lett meg a zenekar kb 2017-re. Ami nekem azért is nagyon különleges, mert ez az első zenekarom, ahol végre önmagam tudok lenni zeneileg.

- Mint zenész, az az egyik legfontosabb dolog, így ez tök pöpec.

Dóri:      Igenigen.. nagyon király összhang van nálunk szerintem, sosem éreztem ilyet korábban.
Régen a Dürer pincében próbáltunk, mondhatni, hogy nyílt próbákat/ bulikat tartottunk ott. Mindig jött hozzánk valaki, barátok, random arcok, bárki.. volt, hogy olyan sokan voltunk, hogy nem  fértünk el a teremben. Szóval ez nem csak egy próba volt, hanem egy atmoszféra.


- Nem is olyan rég jelent meg az első Sas-Lemez, a Dürer. Gondolom, maga az a korszak is szerepet játszott, hogy az legyen a korong címe, ami.

Dóri:      Igen, az album címe.. Azért Dürer, mert egyrészt a pincés korszakban alkottuk meg az EP-re ezeket a dalokat; ott történtek mondhatni, hogy az első király lépések. De Dürer lett azért is, mert nyilván imádjuk a helyet.. anno a Subliminal kegyetlen bulikat tolt ott, a Karma szintén.. Mindenkinek legendás az a hely.

 

- Milyen stílusúnak határoznád meg a Sas zenéjét?

Dóri:      Ez szerintem a legnehezebb kérdés, amire nem is biztos, hogy tudom a választ. Nem tudom besorolni egyetlen címke alá sem, mert valamilyen szinten mindenhonnan kilógunk.
Deathcore? Talán ehhez állunk a legközelebb, de a groove-os gitártémákon keresztül a trap-es, elektronikus jegyek is megtalálhatóak minden egyes dalunkban, amik aztán átfolynak az olykor deathcore- vagy akár hardcore-szerű alapokba. A dalírás nálunk mindig olyan, hogy valaki bedob egy alapötletet, és ahogy lehet, mindenki a maga hatásával megfűszerezi. Mind mások vagyunk, ezért a kiinduló ötlet is mindig teljesen más fless, mint a végeredmény, és ezt imádjuk.


- Van kedvenced a saját dalaitok közül? Ha igen, melyik és miért?

Dóri:      Számomra az összes Sas-dal egy külön „utazás”, így nagyon nehéz leszűkítenem a kört, mindegyik teljesen más hangulatod ad.
Ami miatt pedig szintén különlegesek nekem ezek a dalok: Ez az első zenekarom, ahová bátran vihetek ötleteket, dalkezdeményeket, a srácok mindig értékelik, és imádom, amikor ezeket a kis ötleteket együtt elkezdjük megalkotni – továbbvinni , úgyhogy rengeteg ötletelős est emléke ez nekem – minden dal egy másik est terméke.
Ha feltétlenül muszáj választani egyet, akkor a Degrees Of Freedom, mert nagyon modern és friss műfajilag, ráadásul az egyetlen dal, amibe belecsempésztem egy flesselős kis szólót.


received_446164366580641.jpeg
- Mit szeretnél elérni, mint gitáros?
Személyes célok?

Dóri:      Régen nagyon ráfeszültem arra, hogy kurva jó gitáros akarok lenni. Minden túlzás nélkül rengeteget gyakoroltam; volt, hogy 6-8 órán keresztül is, annyira bele tudtam merülni. Miután egyre több helyen volt esélyem koncertezni, annál többször tapasztaltam meg, hogy az emberek egy lánygitárost egyfajta kuriózumnak tartanak, aki legtöbbször csak kedves, aranyos, akár csak üde színfoltja a színpadnak. Én soha nem akartam sem különleges lenni, pláne nem aranyos meg jópofa. Az emberek többsége úgy gondolta, hogy játszani sem fogok tudni rendesen, díszként vagyok a bandában. Én pedig azt akartam, hogy egy korrekt gitárost lássanak. Az előítéleteket egyébként eszméletlenül magamra vettem, ami egy rohadt nagy szorongáshoz vezetett, így még inkább ráfeszültem a témakörre, és sajnos szarul sült el a dolog: Pár évre nagyjából abba is hagytam az egészet, egyáltalán nem találtam magamnak motivációt, pedig így utólag visszagondolva már egy egészen jó kis szintet sikerült elérnem. Azóta azt hiszem, félre tudtam tenni ezt az egészet, elengedtem, és már baromira nem érdekel. Simán és egyszerűen élvezem a saját zenekaromat, a légkört, a brutál koncerteket, és akár még a dalírást is, úgyhogy hagyom, hogy a Sas minél többször landoljon.


- Kapcsolódik az előzőhöz, de miből, vagy kiből tudsz inspirációt meríteni?

Dóri:      Inspiráció nekem nagyon sok minden lehet, amit aztán átfordítok zenére: lehet egy emlék, egy furcsa érzés, egy jó züllés és az ahhoz tartozó hangulat és a hozzá tartozó emberek, de persze ott a zenei oldala is: meghallgatok egy jó lemezt, vagy csak simán érdekesnek találok egy gitártechnikát, vagy egy szokatlanabb hangzást.. ami viszont alap: a fiúkkal nagyon sokszor hallgatunk zenét próbák előtt/után mindenféle stílusvilágból, Pi (Farkas Péter, sampler + hörgés) pedig eszméletlenül gizda zenéket alkot hétről-hétre, ami mindig totálisan lenyűgöz. De legyen Adolf baromira ízléses ritmizálása, Bálint sutter As Karmás földöntúli termése, Attila tufa riffjei, ezek mind egyszerre működnek nálam.
Sőt, élek-halok a szar-poén-trash tartalmakért, így jöhet is egy ergya funfact:
A „Devil” című számunk refréndallamát a csodás Pain – Szex vajon mi? c. szerzemény harangjátékából merítettem.

 


- Láttam, hogy dolgoztatok már együtt többek között a Stray Heart Records-al, illetve a No Silence Studios-al is. Milyen velük a közös munka?

Dóri:      A dobot és a gitárokat Siminél vettük fel (No Silence Studios) még tavaly télen, én akkor jártam nála életemben először. Baromira be voltam sózva – szerintem egyébként a többiek is, alig vártuk már, hogy rögzíthessük az EP-t. Siminél csak a zenekar fele fordult meg( Attila, Adolf és Dóra), Bálint és Peti( Tari Bálint, Farkas Péter) pedig Kikinél rögzítették a hörgéseket.
Nyugodtan mondhatom mindannyiunk nevében, hogy imádtuk a közös munkákat, sok-sok segítséget kaptunk. A végeredményhez hozzátesz az is, hogy az anyagot végül Simone Pietroforte keverte (Divergent Studios) ami szerintem remek választás volt, rengeteg menő külföldi bandával dolgozik együtt (érdemes csekkolni !! ), mindezt hihetetlenül profin és gyorsan, szóval őszintén remélem, hogy fogunk még együtt dolgozni.
 

 

received_1729485513900775.jpeg- Kivel dolgoznál együtt, ha választhatnál?
Akár egy közös dalon, akár egy közös bulin?

Dóri:      Ha közös collab-on gondolkodnék, akkor itthoni pályán egy As Karma Brings – Eagle Has Landed anyagot nagyon összepakolnék a fiúkkal. Külföldről pedig Andreas Knutsen-nel szívesen nyomnék bármilyen közös őrültséget ( ő a Within Destruction-ban nyomta beugrós gitárosként), hihetetlen agy a srác. Timfy James jut még eszembe (Hacktivist), neki simán bírom a stílusát, ha pedig frontemberekre gondolok, akkor Frankie Palmeri neve ugrik be az elsők között. Nem tagadom, hogy CJ Mccreery hörgését is baromira imádtam (ex-Lorna Shore), függetlenül attól, hogy kikerült a Lorna Shore-ból. Csípem még az amcsi trap/rap műfajt is, szóval akár ezen a vonalon is kísérletezgetnék egy-egy extrémebb rapperrel.: Black Tongue, Brand of Sacrifice, Filth, Emmure, Lorna Shore, Loathe – kérdés nélkül zenélnék velük bármikor – imádnám.

Koncertet nézve pedig: As Karma, Omega Diatribe, Sleepless, Needless, Nest of Plagues, Hypocrites Breed, Devoid, Stabbed stb..



- Melyik fesztiválon lépnél fel legszívesebben, ha akármelyiket választhatnád?

Dóri:      MINDEGYIKEN, ami Sas-kompatibilis lehet. Sok fesztiválon jártam már nézőként és fellépőként is, nagyon szerettem a Fishing on Orfűt, EFOTT Fesztivált, Fekete Zajt, Rockmaratont, sőt régen a PAFE-t is, illetve a korábbi éveiben a Szigetet is nagyon csíptem. Viszont nekem sokkal szimpatikusabbak a kisebb, családiasabb fesztiválok, pl.: Alpár Feszt, Progcamp, a Deathcrew feszt pedig már talán nem is létezik. Persze felsorolhatnék egy rakat külföldi nevet is, baromira adnám, ha az Eagle Has Landed ott is landolhatna, de azért be kell vallanom, hogy a klub bulik és a turnézás közege hozzám sokkal – sokkal közelebb áll.


- Milyen gitárod van jelenleg, illetve van álomgitár?

Dóri:      Most négy szuper gitár van nálam, két hat- és kettő héthúros:

- ESP Horizon FRII
- Agile Septor Pro
- Mayones Custom Setius C6
- LTD SCT-607b

 

Utóbbit mindenképpen szeretném elcserélni egy héthúros Solarra, amit a tervek szerint stúdiózáshoz, koncertezéshez szeretnék megkaparintani. Ha ez megvan, akkor remélem, befejeztem, és nem kell többet hangszerre költeni! (de ennek ugye sosincs vége)

 

- Ha nem gitározhatnál, milyen hangszeren játszanál?

Dóri:      Ha nem gitározhatnék, groupie lennék :D
Van amúgy egy kis AKAI MPK mini-m, azzal nyomnám a finger drumming-ot durva szinteken, és abletonba tolnám a chill vagy trap zenéket.



- Mivel töltöd a szabadidődet?

Dóri:      A munka és az aktív zenekarozás mellett nem mindig marad túl sok szabadidőm, de ha épp ráérek, akkor szívesen lógok a fiúkkal, barátokkal – szívesen züllök velük, ha pedig nem lehet, akkor próbálom fejleszteni magam akár grafikai vonalon, de érdekelnek az animációs videókészítés alapjai is, illetve nemrég szereztem egy midi billentyűzetet is, és próbálok elveszni a zeneszerkesztésben.
Néha szívesen kockulok a gép előtt különböző játékokkal is, de a kalligráfiát-festést-alkotást is nagyon csípem.
Mindemellett rohadtul lusta is tudok lenni, úgyhogy simán mehet egy komplett hétvége heverészéssel-netflixezéssel is!