Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1in5 (Burning Dame dupla interjú Livivel és Lucával)

2020.11.09

Metálhercegnők

 

 

A legfrissebb interjú alanyai a Burning Dame két női tagja, Livi és Luca volt, akikkel sokmindenről beszélgettünk, többek között a debütáló fehérvári koncertről is..

 

 

 

 

Honnan jött a Burning Dame, mint névötlet?burning-dame-lusy.png

 

Livi:    A néven elég sokat gondolkoztunk, rengeteg ötletet elvetettünk, végül Lucának jutott eszébe a Burning Dame, amit egyből megvettünk.

 

Luca: Igen, nagyon sokat gondolkodtunk a név ötleten. Volt, hogy már hosszabb estéinken megpróbáltunk internetes név generátort használni, bár nem sok sikerrel. Végül volt egy este amikor egy esemény kapcsán beugrott nekem a Burning Dame, mint név és szerencsére a többieknek is tetszett.  

 

   Hogy érzedburning-dame-livi.png/érzitek így visszatekintve az első koncertet?

 

Livi:    Szerintem jól sikerült, nagyon jól éreztük magunkat. Csodás érzés volt végre közönség előtt eljátszani a dalainkat és a srácokkal koncertezni. Meglepően sokan voltak már rajtunk is és úgy láttam, ők is élvezték.

 

Luca: Véleményem szerint is jól sikerült. Mi nagyon jól éreztük magunkat és örültünk, hogy a közönség is élvezte a koncertet. Nagyon köszönjük a Down For Whatever-nek és a Phoenix RT-nek a lehetőséget és reméljük, hogy nemsokára újra eljutunk Székesfehérvárra.

 

Mennyire (volt) nehéz az elindulás, mint ˇ”feltörekvő” zenekar?

(Nyilván az aktuális helyzet csak rátesz, de úgy alapjában véve értem)

 

Livi:    Szerintem a dolgok összeszervezése és a határidők betartása volt a legnehezebb, de úgy gondolom, erről inkább később tudunk majd nyilatkozni, mert igazából még most is az elindulás szakaszában vagyunk.
 

Luca: Sajnos a jelenlegi helyzet miatt sokkal nehezebben, mint terveztük, de töretlen a lelkesedés és szerencsére sokan támogatnak minket szakmán belül és azon kívül is.


Milyen érzés lányként/nőként a műfajban lenni?

(Semmi rosszindulatból, csak a ti szemszögetekre lennék kíváncsi)

 

Livi:    Gondolom olyan, mint férfiként ebben a műfajban mozogni, mert mindig is ezt akartam csinálni, ezt tanultam, szóval számomra ez a közeg a természetes. A női metálgitáros dolog először furcsa vagy szokatlan az embereknek de szerencsére egyre kevesebbszer! Az elején sokan nem tudnak mit kezdeni velem, nem mernek velem úgy beszélni, mint a fiúkkal vagy azt hiszik, hogy kevésbé értek a dolgokhoz, de ezeken általában elég hamar túllendülnek. A kezdetekben voltak olyan nehézségek amikkel egy férfi gitárosnak nem kell megküzdenie, de idővel ezek szinte teljesen eltűnnek. Nem arra fektetem a hangsúlyt hogy nem pasi vagyok és mégis ezt csinálom, hanem a zenére. Ez szerintem sokat számít  mert ha én erre próbálnám kihegyezni a dolgot akkor mások is itt ragadnának le, amit nem szeretnék. Úgyhogy nem tudom azt mondani, hogy a fiúk támogatnak vagy elfogadnak mert nem ezt érzem, csak azt, hogy úgy viszonyulnak hozzám mint egy zenészhez, aminek nagyon örülök.

 

Luca: Szerintem énekesként én egy kicsit könnyebb helyzetben vagyok, hiszen manapság már nem annyira meglepő egy női énekes a metálzenében. Persze még mindig érezni egy kicsit azt, hogy akár pozitívan, akár negatívan, de másképp bánnak velünk, mint a férfi zenészekkel. Főleg az idősebb korosztályban észrevehető ez a megkülönböztetés, de lassan már ott sem annyira kimagasló. Én azt veszem észre, hogy a generációnk szerencsére halad abba az irányba, hogy egyre kevesebb legyen a bármiféle megkülönböztetés a műfajban.

Kikkel sikerült legelőször ismertséget/barátságot kötni a szakmán belül?

 

Livi:    Az az igazság, hogy azoknak a nagy részét akiket a szakmán belül a barátaimnak mondhatok már ismertem a zenekar indulása előtt is Kőbányai zenei Stúdióból vagy bulikból. A zenekar kapcsán Danit tudnám kiemelni a rengeteg együtt töltött munkaóra miatt.
 

Luca: Számomra is a Kőbányai Zenei Stúdió egy meghatározó hely, ahonnan rengeteg barátot és ismeretséget szereztem. Ezen kívül nekem az AWS-el való munkám a Dal 2018-ban is nagyon sok barátot szerzett. Tupit is például így ismertem meg. Amit pedig sok kezdő zenésznek és induló zenekarnak ajánlanék, hogy járjanak el koncertekre és szórakozóhelyekre, kocsmákba, ahol sok  szakmabeli megfordul, hiszen nem lehet tudni, hogy egy jó vodkaszóda mellett milyen barátságok és szakmai kapcsolatok szövődhetnek.


az előzőhöz kapcsolódhat kissé:

Milyen a közös munka például Kikivel, vagy Kökényes Danival?

 

Livi:    Danival nagyon jó a közös munka!  Először a Beautiful Monotony EP felvételein dolgoztunk együtt és a hamarosan megjelenő nagylemez munkálatainál a demózástól kezdve velünk van producerként is és segít minket. Érzi, hogy mit szeretnénk kihozni egy dalból és nagyon jó meglátásai vannak, éppen ezért ragaszkodtunk hozzá.

 

Luca: Én imádok különböző zenészekkel együtt dolgozni, hiszen nagyon sokat lehet tanulni mindenkitől. Kikivel például az EP kapcsán sokat dolgoztunk együtt és énekesként rengeteg mindent tudtam tőle ellesni. Danival pedig szerencsére nagyon egy hullámhosszra kerültünk, így vele a kreatív munkát élvezem a legjobban.

Kik motiválnak, inspirálnak akár a zenében, akár az életben?

 

 

Livi:    Általában mindig más, aki az éppen aktuális helyzetben példaként tud szolgálni vagy tud olyat mondani ami elgondolkodtat. A zenében pedig nem zenekarokat vagy előadókat mondanék, hanem inkább azok a történetek amik amúgy teljesen lehetetlennek hangzanak de azt bizonyítják, hogy apró véletlennek hitt dolgokból óriási dolgok születhetnek.

 

Luca: Engem rengeteg zenész és zenekar motivál a szakmai életben és a mindennapokban is. Vannak olyanok, akik már gyerekkorom óta, mint például a My Chemical Romance. Persze sokan vannak a közvetlen környezetemből, akik szintén inspirálnak és visznek előre, és nagyon hálás vagyok, hogy sokukat barátomnak mondhatom. És természetesen a zenekar maga a legnagyobb motiváció, hiszen elképesztő érzés az, hogy viszonylag rövid idő alatt mennyi mindent tudtunk és tudunk elérni.

 

Miből tudtok erőt meríteni a nehezebb napjaitokon?

 

Livi:    Nagyon elcsépelt és nyálas lesz, de a zenekarból. Egyszerűen mindig ez jut eszembe ha valami rossz, hogy van ez a három ember és mi dalokat írunk és ettől jobb lesz.

 

Luca: Én is nagyon klisés leszek, de én a zenéből és a művészetekből merítem a legtöbbet. Zenészként abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy zenében és dalszövegben ki tudom adni magamból a feszültséget és a rosszabb gondolataimat. És a tudat, hogy ez másnak is segíthet a legrosszabb napjaimat is fel tudja dobni.

És a végére a személyes kedvenc Burning Dame dal, a 1in5:


https://www.youtube.com/watch?v=GStThj42kcQ

 

Fotók: Horpáczi Dávid